A várandósság első harmadában a páciensek 69%-a számol be hányingerről. Az esetek jelentős részében a hagyományos praktikák elegendőek, „csupán” 15%-ban van szükség gyógyszeres kezelésre.
Amennyiben a jól ismert trükkök hatására (naponta legalább ötször, kis adag étel fogyasztása, olajos magvak, kétszersült, ropi rágcsálása, az erős szagok, kávé, tea kerülése) sem normalizálódik a helyzet, gyógyszeres kezelésre kényszerülünk.
Az FDA (az USA Élelmiszer-biztonsági és Gyógyszerészeti Felügyelete) által egy hatóanyag került az úgynevezett „A” kategóriába, ami azt jelenti, hogy a terhesség alatti használata megfelelően tesztelt, és semmilyen káros hatással nem bír a terhességre illetve a magzatra nézve; ugyanakkor kellően hatásos gyógyszer. Ez a hatóanyag pedig a doxilamin, ami természetesen a nemzetközi ajánlások alapján az elsőként választandó szer a terhességi hányás kezelésében, mellyel kitűnőek a tapasztalatok. Ilyen hatóanyagtartalmú készítmény már Magyarországon is elérhető.
Az FDA által „B” kategóriába sorolt hatóanyag a metoclopramid (Cerucal). A jó hír, hogy itthon is lehet kapni, a rossz pedig, természetesen a „B” kategória, ami annyit jelent, hogy nagy valószínűséggel nem káros sem a terhességre sem a magzatra, de ezt még egyelőre kellő számú bizonyíték nem támasztja alá.
Amennyiben ezen készítmények hatására sincs javulás, harmadik vonalbeli kezelésként az ondanszetron (Zofran) kezelés jön szóba. Bár hányáscsillapító hatása kielégítő, sajnos a veleszületett szívbetegségek előfordulási gyakoriságát több tanulmány szerint is növeli, így szedése megfontolandó.
Szülész-nőgyógyász, endokrinológus főorvos.
Rendelésemre IDE kattintva tud bejelentkezni.