Betegségek


Az inzulin rezisztencia egy manapság igen felkapott és “divatosnak” mondható téma, ugyanakkor azonban ezzel a betegséggel kapcsolatban a szakmai egyetértés mind a diagnózis felállításában, mind a kezelési elvek egységesítésében egyelőre várat magára. Igen sok kutatás látott már napvilágot a témával kapcsolatban, melyek egy része sajnos igen ellentmondó eredménnyel zárult. Így nem meglepő, hogy az orvosok körében is nagyon széles skálán mozog a betegség diagnosztizálása és kezelése egyaránt. Az inzulin rezisztencia ugyanakkor egy létező, és a friss szakirodalmi adatok alapján mindenképpen komolyan veendő eltérés.
A betegség lényege egy adott inzulin koncentrációra adott suboptimális(alacsony szintű) válaszreakció. Az inzulin elégtelen hatásának számos következménye lehet: a vércukor háztartás felborulása, a peteérés megzavarása, a férfi nemi hormonok túlsúlya, PCO szindróma, elhízás (fogyási képtelenség), autoimmun betegségek, szív-érrendszeri megbetegedések, magasvérnyomás, stb.
Diagnózisához a részletes anamnézis felvételét követően laboratóriumi vizsgálat szükséges. Ennek során 75 gramm glükózzal cukorterhelést végzünk, és megfigyeljük a szervezet válaszreakcióit (vércukor és inzulin szintek). Feltérképezzük a szervezet egyéb szervrendszereinek a működését (máj, vese, stb.), illetve részletes képet szerzünk a hormonrendszer működéséről. Amennyiben szükséges, a petefészkek vizsgálata céljából hüvelyi ultrahang vizsgálatot is végzünk.
Kezelése szempontjából az életmód és étrendbeli változtatásokon túl számos esetben a siker kulcsa a gyógyszeres kezelés, melynek segítségével az inzulin megfelelően ki tudja fejteni a hatását a szervezetben, így lehetővé téve például a peteérést, a férfi nemi hormonszintek normalizálódását, vagy adott esetben az addig annyiszor megpróbált, de mindig sikertelenül végződő fogyást!

Az inzulinrezisztenciával kapcsolatos cikkeket ide kattintva olvashatja el.

Nőgyógyász-endokrinológusként számos PCO szindrómás pácienssel találkozom. Kiemelten foglalkozom a betegség hátterének feltérképezésével, illetve a terápiás elvek újdonságainak követésével. Itt most a páciensek számára is érthető módon igyekszem összefoglalnipár mondatban ennek az igen összetett betegségnek a lényegét.
A PCO (policystás ovárium) szindróma a termékeny korú nők leggyakoribb hormonális betegsége, és egyben a leggyakoribb oka az anovulációs eredetű (a peteérés zavarára visszavezethető) meddőségnek. Előfordulási gyakorisága 6,5-8%, tehát csaknem minden tizedik nő szenved ettől a betegségtől.
Fő tünetei: a rendszertelenül jelentkező menstruáció, ami döntően a peribupertas korban jelenik meg (ezeket 75-90%-ban a PCO szindróma okozza), illetve a férfi nemi hormonok túlsúlyából adódó tünetek (mint pl. a fokozott szőrnövekedés a mellkason, az alhason, a hason, az emlőbimbók területén; aminek a hátterében az esetek 75%-ában szintén a PCO szindróma áll). Ezek enyhe formában is jelentkezhetnek, és ilyenkor a beteg nem is tulajdonít nekik jelentőséget. Számos esetben csak a meddőségi kivizsgálás kapcsán derül fény az elváltozásra.
A PCO szindrómát 1935-ben Stein és Leventhal publikálta, de jellegzetes tüneteit és tulajdonságait már 1802-ben(!) egy magyar orvos, Zsoldos János leírta.
A betegség kialakulását tekintve még ma sem rendelkezünk elegendő ismerettel. Számos elmélet látott már napvilágot, de sajnos egyiket sem sikerült teljes mértékben bizonyítani, így valószínűsíthető, hogy összetett, un. multifaktoriális eredetű elváltozással állunk szemben.
Az azonban a nemzetközi szakirodalomban mára már általánosan elfogadott felfogás, hogy a PCO szindróma több hormontermelő szerv együttes rendellenességének tekinthető, így kezelését illetően is ezeknek a szerveknek a működését kell első sorban vizsgálni, és
szükség esetén a működésük helyreállításától várható eredmény. Mára már azzal is tisztában vagyunk, hogy az a kezelési rutin, amely szerint “örüljön neki, hogy nem vérzik olyan sűrűn, majd ha gyermeket szeretne, kap gyógyszert”, hibás és veszélyes. Szintén veszélyes az az orvosi gyakorlat, amely szerint a PCO szindróma pusztán nőgyógyászati betegség, így a menses helyreállításával a beteg “meg van gyógyítva”, és más dolgunk nincs is.
Fontos tudni, hogy a PCO szindróma progresszív betegség, azaz kezelés nélkül a későbbiekben nemcsak a teherbeesési esélyek romlanak, hanem hosszútávon számos egyéb betegség kialakulására is erősen megnő az esély. Ezeket a betegségeket két csoportra oszthatjuk: az egyik a fokozott ösztrogénhatás miatt kialakuló méhnyálkahártya eredetű rákos elváltozások, a másik csoport pedig az összetett, több hormontermelő szerv működésének együttes romlása következtében kialakuló úgynevezett metabolikus szindróma. Ez a szindróma magában foglalja többek között a 2-es típusú cukorbetegséget, a magas vérnyomást, az elhízást és a szív-érrendszeri megbetegedéseket.
Így, ha például a cukorháztartás felborulását idejében észleljük, a megfelelő életmódbeli változtatásokkal 58%-kal, szükség esetén ezt gyógyszeres kezeléssel kiegészítve további 31%-kal csökkenthetjük a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának valószínűségét. Fontos tehát kiemelni, hogy az az évtizedeken át javasolt orvosi gyakorlat, amely nem vette figyelembe ezeket a kockázati tényezőket ― mára már a múlté. A PCO szindrómás beteg kezelése során nemcsak az aktuális panaszokat, hanem a hosszútávú következményeket is szem előtt kell tartani, a beteget ezek alapján kell gyógyítani, illetve a folyamatot követni. A követés többek között a kétévente elvégzendő cukorterheléses vizsgálatot is magában foglalja.

 

A PCOS-el kapcsolatos cikkeket ide kattintva olvashatja.

A pajzsmirigy alulműködés korunk egyik igen gyakori betegsége. Valódi alulműködés előfordulási gyakorisága 0,1-2% között mozog. Az úgynevezett szubklinikus pajzsmirigy alulműködés ennél sokkal gyakrabban fordul elő, a felnőttek 4-10%-át (!) érinti. A jó hír az, hogy az esetek jelentős részében egy könnyen kezelhető betegségről van szó, megfelelő kezelés mellett a páciens életminősége sem romlik és a várható élettartam sem csökken. A fentiek is jól mutatják, hogy az ezzel a betegséggel kapcsolatos tudnivalókat érdemes tisztán látni, különös tekintettel arra, hogy mikor, milyen tünetek előfordulása esetén kell erre gyanakodjunk és orvoshoz forduljunk.

Mit jelent a pajzsmirigy alulműködés?

A pajzsmirigy alulműködés különböző életkorokban, eltérő módon alakul ki, de bizonyos tünetek nagy hasonlóságot mutatnak életkortól függetlenül is.
A pajzsmirigy alulműködés nagyon hasonló tüneteket produkálhat, függetlenül attól, hogy jódhiány következtében, vagy akár a terhesség után észlelt úgynevezett postpartum thyreoiditistől alakult ki.

Pajzsmirigy alulműködés tünetei:
  • bőrszárazság
  • fokozott hajhullás
  • ödémás szemek
  • csökkent teljesítőképesség
  • gyengeség, fáradtság, kimerültség
  • székrekedés
  • hirtelen testsúlynövekedés
  • szabálytalan menstruációs ciklus
  • izomgyengeség, izomgörcsök
  • nemi vágy csökkenése

A pajzsmirigy alulműködés az esetek többségében lappangva kezdődik, tünetei eleinte nem jellegzetesek: izomgyengeség, fáradtság, rossz közérzet. A többi tünet fokozatosan, egyénenként változó sorrendben alakul ki. A bőr jellemzően száraz, a végtagok hidegek. Testszerte jelentkezhet duzzanat (myxoedema), leggyakrabban az arc, főleg a szem körüli terület érintett. A beteg folyton fázik. A testszőrzet megritkul, kopaszság is létrejöhet. Gyakran a szellemi működés is hanyatlik, a memória romlik. Csökken a libidó. Gyakori a székrekedés, a rossz étvágy, a testsúly általában gyarapszik. A hang rekedtessé válik. A szívverés is lelassul, a percenkénti pulzusszám 60/perc alatti lehet. Érzészavar és hallásromlás is bekövetkezhet. A vér koleszterinszintje emelkedetté válik.

Mivel a tünetek önmagukban más betegséget is jelezhetnek, ezért nehezen diagnosztizálják a pajzsmirigy alulműködést. Fontos azonban, hogy a tünetek összessége utalhat pajzsmirigy-megbetegedésre, de egy-egy tünet még nem feltétlenül jelent pajzsmirigy zavart.

Hogyan diagnosztizálható a pajzsmirigy-alulműködés?

Pajzsmirigy tünetek jelentkezésekor legáltalánosabb és legegyszerűbb diagnosztikus módszer a pajzsmirigy működésének megítélésére a vérvétel. A vérből könnyen megállapítható a vérben lévő hormonok mennyisége, erre különböző labor paramétereket alkalmaznak. Ezen felül létezik még számos vizsgálati módszer is a minél pontosabb diagnózis felállítást segítendő.

    • Laborparaméterek: TSH, T3, T4, TRH, ATPO (pajzsmirigy ellenes antitest)
    • Pajzsmirigy ultrahang vizsgálat
    • Pajzsmirigy szcintigráfia
    • Pajzsmirigy aspirációs citológia
    • Képalkotó eljárások: röntgen, CT, MR

Pajzsmirigy alulműködésre gyanakszik? Töltse ki az online tesztet ide kattintva!

A pajzsmirigy alulműködéssel kapcsolatis cikkeket ide kattintva olvashatja.

Az ismétlődő (habituális) vetélés az egyik legfrusztrálóbb és legnehezebben vizsgálható betegség a reproduktív medicinában. Az okok sajnos a mai napig az esetek csaknem 40 %-ában rejtve maradnak. Ugyanakkor az esetek 60 %-ában a vetélések okainak részletes kivizsgálása, feltérképezése, és ezután a megfelelő kezelés révén a terhesség sikeres kiviselésének az esélye megsokszorozódik!
Habituális vetélésről beszélünk, amennyiben két egymást követő, illetve összesen három vagy több terhesség végződik vetéléssel. Bár a szakirodalmi adatok alapján az ismétlődő vetélések előfordulása 2 % körüli, az a hozzáállás, mely szerint “csak próbálkozzanak tovább”, idejétmúlt, sőt, bizonyos esetekben kifejezetten káros. Az első terhesség során a vetélés valószínűsége 12%, egy vetélést követően a következő terhességre nézve már 16%, két vetélés után ― kivizsgálás és kezelés nélkül ― már 27%, míg három vetélés után ez az arány eléri a 32%-ot.
A kivizsgálás az előzmények megbeszélését követően bimanuális nőgyógyászati vizsgálattal és hüvelyi ultrahang vizsgálattal kezdődik. Ennek során a durvább anatómiai eltéréseket tudjuk kiszűrni. Ezt követően office-hysteroscopiás vizsgálatot végzünk, amikor feltérképezzük a méhűrt, fejlődési rendellenességeket, polypot, myomát, méhnyálkahártya rendellenességeket, illetve méhűri összenövéseket keresve (ez az un. Ashermann szindróma, amely leginkább méhűri kaparások, pl. vetélés műtéti befejezése, terhességmegszakítás, stb. után alakulhat ki). A kivizsgálás részletes laboratóriumi vizsgálattal folytatódik, melynek során a nagyobb szervrendszerek működését, a hormonháztartást, az autoimmun betegségeket, illetve a véralvadás zavarait vizsgáljuk. A vizsgálati sor végén genetikai vizsgálat áll. A kezelést természetesen a talált eltérések határozzák meg.

A vetéléssel kapcsolatos cikkeket ide kattintva olvashatja.

A rendszertelen menstruáció, illetve a rendellenes vérzések a leggyakoribb nőgyógyászati betegségekserdülőkorban. A menstruációs ciklus korrekt működéséhez elengedhetetlen a hypothalamus-hypophysis-petefészek-méh tengely normális működése. Bármelyik szerv működésében probléma lép fel, a ciklus rendszertelenné válik, illetve rendellenes vérzések jelentkeznek. Az első menstruáció (menarche) utáni, átlagosan 2 éves időszakban a ciklus rendszertelensége még teljesen normális. Amennyiben viszont ez hosszabb idő után sem normalizálódik, orvosi vizsgálatra van szükség.
Serdülőkori vérzészavarról beszélünk, ha:
• a vérzés 8 napnál tovább tart
• a vérzés kifejezetten bőséges
• a ciklus 24 napnál rövidebb, vagy 38 napnál hosszabb
• a menstruációs ciklustól függetlenül, vagy együttlét után vérzés jelentkezik.
A kivizsgálás lépései a következők:minden esetben a kórelőzmény részletes felvételével kezdődik a vizsgálat. Itt a ciklus és a vérzéses napok hosszára, a vérzés mennyiségére (ezt például a naponta elhasznált tamponok száma mutatja), a vérzés rendszerességére vagyunk kíváncsiak. Ehhez nagy segítséget nyújt, ha az internetről letölthető menstruációs naptárat kitölti, mielőtt vizsgálatra érkezik. Igen fontos az édesanya menstruációs ciklusának az ismerete is. Ugyancsak fontos az egyéb, a menstruációs ciklust befolyásoló tényezők ismerete (intenzív sport, fogyókúra, fokozott stressz, stb.). Ezt követően a kismedencei szervek (méh, petefészkek) ultrahangvizsgálatát végezzük el. Ennek módja attól függ, hogy a páciens szexuálisan aktív-e. Amennyiben él szexuális életet, hüvelyi, amennyiben nem, hasi ultrahang vizsgálatot végzünk. A kivizsgálás utolsó lépése a laboratóriumi vizsgálat, melyet rendelőnkben természetesen el tudunk végezni. Ennek során az eddigi vérvesztés mértékét (esetleges vérszegénység), az egyéb szervek működését (máj, vese), illetve a hormonrendszer működését vizsgáljuk.
A rendszertelen serdülőkori vérzések kivizsgálása és rendezése pácienseink életminőségét jelentősen javíthatja, de ami még fontosabb, amennyiben az eltérés hátterében valamely szerv vagy szervrendszer komolyabb megbetegedése áll, a diagnózis mihamarabbi felállítása és a betegség kezelése a női nemi szervek későbbi működését ― különös tekintettel a teherbeesés képességére ― alapvetően befolyásolja.

Manapság az egyre későbbre tolódó gyermekvállalás és az egészségre ártalmas környezeti hatások súlyosbodása miatt mind több pár szembesül azzal a problémával, hogy hiába próbálkoznak, nem sikerül a teherbeesés.
A szakirodalom szerint meddőségről beszélünk, ha rendszeres házasélet mellett egy év próbálkozás után sem jön össze a baba. Ugyanakkor 35 éves kor felett, illetve terhelő előzményekkel (endometriosis, kismedencei gyulladás a múltban, stb.) már fél év után javasolt elkezdeni a kivizsgálást és szükség esetén a kezelést.
A sikertelenség hátterében nagyjából ugyanolyan arányban áll női, illetve férfi eredetű ok, az esetek 10%-ában pedig nem sikerül kideríteni a meddőség okát.
A kivizsgálás során a részletes anamnesis felvételt követően (eddigi betegségek, műtétek, családi kórelőzmény, stb.) nőgyógyászati vizsgálat következik, melynek során bimanualis és hüvelyi ultrahang vizsgálatot végzünk, felmérvea méh, a nyálkahártya, illetve a petefészkek állapotát. Szükség esetén ezt méhnyakrák-szűréssel, illetve gyanú esetén STD vizsgálattal egészítjük ki (Chlamydia és egyéb kórokozók PCR technikával történő kimutatása). Ezt követi a laborvizsgálat,amely lehetővé teszi, hogy kizárjuk a komolyabb szervi betegségeket (máj, vese, stb.), illetve feltérképezzük a hormonális rendszer állapotát (ezáltal pontos képet kapunk a petefészkek működéséről, az agyalapi mirigy hormontermeléséről, illetve a pajzsmirigy funkcióiról). A vizsgálati sort a petevezetők átjárhatóságának a vizsgálatával zárjuk, amelyet HyCoSy technikával végzünk. Amennyiben a kórelőzmény, illetve az ultrahang vizsgálat alapján szükséges, rendelőnkben office-hysteroscopos vizsgálatra, azaz a méhűr pontos feltérképezésére is lehetőség van. A férfi partner termékenységének megállapítására sperma-vizsgálatot javaslunk.
Amennyiben az elvégzett vizsgálat során a meddőség okára fény derül, ennek megoldása után akár a spontán próbálkozás is javasolható, de természetesen vannak olyan helyzetek, amikor a teherbeesés csak orvosi kezelés révén valószínű. Ilyen esetekben petefészek-stimulációt végzünk. Természetesen,ha más kezeléssel nem várható terhesség, inseminációt, illetve IVF kezelést javaslunk.

A meddőséggel kapcsolatos cikkeket ide kattintva olvashatja.

Az endometriózis a termékeny korú nők 5-15%-át érinti, így sajnos ma már népbetegségként beszélhetünk róla. Számos esetben főleg a kezdeti stádiumban tünetmentes, így csak későn sikerül diagnosztizálni. Az endometriózis által okozott tünetek igen kellemetlenek, fájdalmasak, a páciens életminőségének jelentős romlásával járhatnak. Leggyakrabban az igen fájdalmas menstruáció, a krónikus alhasi fájdalom, illetve az együttlét alatti fájdalom hívja fel rá a figyelmet. Későbbi stádiumában véres vizelet, véres széklet, illetve különböző bélrendszeri tünetek is megjelenhetnek. Ez a betegség tehető felelőssé a női eredetű meddőségek 30-40%-áért. Így egyértelmű, hogy ezt a betegséget komolyan kell venni, és gyanú esetén a lehető leghamarabb diagnosztizálni és kezelni mind az életminőség, mind a jövőbeni teherbeesési esélyek javítása érdekében.
Endometriózison azt értjük, amikor a méhnyálkahártya sejtjei a méhüregen kívül, leggyakrabban a petefészkekben, illetve a hashártyán jelennek meg. Kialakulásának az oka a mai napig nem teljesen tisztázott.
A diagnózis felállításához az első lépés a kórelőzmény részletes felvétele. Az endometriózis által okozott panaszok, tünetek igen beszédesek, gyakran már ezek alapján sejthető, hogy ez a betegség áll a panaszok hátterében. Ezt követően nőgyógyászati bimanuális és hüvelyi ultrahang vizsgálatot végzünk, melynek során a kismedencei viszonyokat tisztázzuk. Speciális vérvizsgálatok szintén segíthetik a diagnózis felállítását, melyeket rendelőnkben természetesen el tudunk végezni.
A betegség kezelése gyógyszeres vagy műtétes irányban indulhat. Természetesen minden eset más és más, a kezelést mindig a páciens egyedi igényeihez igazítjuk. A megfelelő kezelésnek hála, a tünetek az esetek döntő többségében jelentősen javulnak, akár meg is szűnhetnek.

Az endometriózissal kapcsolatos cikkeket ide kattintva olvashatja.


Vizsgálatok


A petevezetők átjárhatóságának a vizsgálata a meddőségi kivizsgáláskiemelten fontos része. A petevezetők elzáródását több betegség is okozhatja. A petevezetőt kívülről támadó megbetegedés például az endometriosis, amely manapság sajnos népbetegségnek tekinthető. Ez az elváltozás azt eredményezheti, hogy a petevezető a körülötte kialakuló összenövések miatt megtörik, átjárhatatlanná válik. A régebben átvészelt fertőző betegségek, például a Chlamydia, a petevezető működőképességének elvesztésével járhatnak, mivel ilyenkor egy kocsonyás anyag eltömíti a petevezetőt.
A petevezetők átjárhatóságának a vizsgálata három módszerrel valósítható meg:
• Laparoscopia (chromopertubatio), ami azt jelenti, hogy hastükrözéssel vizsgáljuk a petevezetők átjárhatóságát. A műtét intubációs (“mély”) altatásban történik, 2 napos kórházi tartózkodást igényel. A beavatkozás előnye a pontos diagnózis, illetve adott esetben (például,ha hasűri összenövések vannak) az, hogy szükség esetén terápiás eljárás is. Hátránya a műtéti megterhelés, a kórházi befekvés, illetve a műtéti szövődmények veszélye (hasűri szervek sérülése, nyílt hasi műtétre történő átállás szükségessége, embolia, stb.).
• HSG (hysterosalpingogram), amikor a petevezetőket röntgenes kontrasztanyaggal töltjük fel, az átjárhatóságukat pedig röntgenes képerősítővel vizsgáljuk. Előnye a kevesebb kórházi tartózkodás (egy nap), hátránya a kontrasztanyag sűrűsége miatti komolyabb fájdalom, illetve a röntgensugarak egészségkárosító hatása.
• HyCoSy (hysterosalpingo-contrastsonographya(?)), amikor a vizsgálatot ultrahangos kontrasztanyaggal és ultrahang berendezéssel végezzük. Előnye, hogy mivel a kontrasztanyag víz-szerű, így a vizsgálat jóval kevésbé kellemetlen, valamint az, hogy nagyon rövid ideig tart (10-15 perc). Sajnos azonban ezt a vizsgálatot az OEP nem finanszírozza, mert a kontrasztanyag drága, így ezt csak magánrendelőben lehet elvégezni, míg a kórházakban a HSG-re van lehetőség. Hátránya tehát az ára, amely…. Ft. A szakirodalmi adatok alapján a HyCoSy mind a fals(?) negatív, mind a fals pozitív eredmények tekintetében pontosabb eredménytnyújt a HSG-nél, ami jó eséllyel a HSG vizsgálat igen fájdalmas volta miatt tapasztalható (a sűrű HSG-s kontrasztanyag által kiváltott erős, görcsös fájdalom miatt a méh reflexesen összehúzódik, és a petevezetők lezártnak mutatkozhatnak).
A vizsgálat menete: katétert vezetünk fel a méhnyakon keresztül a méhűrbe, melyen keresztül először fiziológiás sóoldatot (“vizet”) juttatunk be. Ekkor fény derülheta méhnyálkahártya esetleges rendellenességeire, méhűri összenövésekre (Ashermann szindróma), illetve egyéb méhűri elváltozásokra (polyp, myoma, fejlődési rendellenességek). Ezután a kontrasztanyag befecskendezésével folytatódik a vizsgálat, melynek során a petevezetők tágasságát, lefutását, átjárhatóságát vizsgáljuk. A vizsgálat előkészületekkel együtt 10-15 percet vesz igénybe. Időzítése ugyanakkor fontos: a vizsgálatot a ciklus első felében, de már a menses elmúlását követően végezzük.Utána 3 napig mellőzni kell az ülőfürdőt és a házaséletet. Amennyiben a petevezeték átjárhatatlanságát például egy régebbi fertőzés kapcsán kialakult, a petevezetőt kitöltő kocsonyás anyag okozza, számos alkalommal már maga a vizsgálat “kitisztítja” a petevezetőt, így a vizsgálatot követő hónapokban sikeres lesz a teherbeesés!


Szülés


Tapasztalataim szerint a HypnoBirthing®, azaz az Örömteli szülés program jelentősen támogatja a nők természetes szülés iránti igényét. Különböző relaxációs, vizualizációs és légző gyakorlatokkal segíti a kismamákat mélyebben ráhangolódni a szülési folyamatukra és támogatni azt.
A hipnoszülés tanfolyam egy hónapja alatt olyan felkészítőn vesznek részt a kismamák és akár a leendő apukák, ahol megtanulják aktívan segíteni magukat a szülés alatt. A gyengéd szülést segítő relaxációk napi gyakorlása lelkileg megnyugtatja a kismamát és olyan magas szintre emeli a várandós nőkben az ellazulási készséget, amit a szülés alatt is meg tudnak tartani. Ezáltal csökken a fájdalom és jelentősen megnyílik a gyengéd szülés lehetősége.
Szeretjük a Hypnobirthing® módszerével készülődő párok szüléseit, mert rövidebbek, javarészt gátmetszés és fájdalomcsillapítás nélküliek, meghitt nyugalomban, méltóságteljesen, a szülést örömmel megélve történnek meg.
Kuharcsik Réka által vezetett HypnoBirthing® programot jó szívvel ajánlom minden olyan leendő kismamának, aki a természetes szülés igényét ötvözni szeretné a kórház nyújtotta biztonsággal.
Mellékelek egy igazán gyengéd és méltóságteljes szülés filmet. Örülök, hogy elkísértem az édesanyát.

Az Örömteli szülés tanfolyammal kapcsolatos kérdéseit a reka@oromteliszules.hu email címen, vagy a 06 30 530 9890-es telefonszámon fogadjuk. Részleteket a www.oromteliszules.hu oldalon olvashatnak.